Oleg belépett, letette a bevásárlószatyrot a földre közvetlenül a bejárat mellé, majd nekidőlt az ajtófélfának.
Dása a kanapén ült, Szonya pedig vékony takaróval betakarva aludt a karjában.
A televízió hang nélkül ment.
Este kilenc óra körül járt.
— Készíts vacsorát tizenkét emberre, jönnek a barátaim — mondta Oleg olyan hangon, ahogyan az ember egy bevásárlólistát diktál.
— Holnap délután egyre.
— Kosztya Marinával, Ljosa Zsenyával, Sztyopa, és Alina is átjön.
— Megoldod.
Dása felnézett rá.
Nem lepődött meg.
Már régen nem csodálkozott azon, ahogyan a férfi a kéréseit megfogalmazta — kérdőjel nélkül a végén.
— Oleg, holnap szombat van.
— Szerettem volna szerelőt hívni, hogy nézze meg a konyhai csövet, mert megint szivárog.
— Szonya pedig egész nap nyűgös volt, mert jön a foga.
— A cső várhat.
— Szonya pedig majd elalszik.
— Te úgyis megoldod, mindig mindent megoldasz.
Úgy mondta, mintha bók lenne.
De inkább úgy hangzott, mint kinevezés egy olyan állásra, amelyet a nő soha nem választott.
— Tizenkét ember nagyon sok, Oleg.
— Nem rendelhetnénk valamit?
— Vagy hozhatnának ők is valamit?
— Dása, kellemetlen lenne arra kérnem az embereket, hogy hozzanak ételt.
— Ez az én otthonom.
— Én hívom meg őket.
A nő azt akarta mondani: „A mi otthonunk, amit bérlünk.”
De nem mondott semmit.
Lefektette Szonyát a párnára, megigazította rajta a takarót, majd felállt.
— Pontosan mit főzzek?
— Amit jónak látsz.
— Hiszen tudsz főzni.
— Húst, salátákat, valami meleg ételt.
— Ne hozz szégyent rám az emberek előtt.
Oleg bement a szobába.
Dása a bejáratnál álló bevásárlószatyorra nézett: másfél kilogramm csirkehús és egy csomag tészta.
Tizenkét emberre.
Elővette a telefonját, és felhívta az apját.
— Apa, el tudnál jönni holnap reggel?
— Anyával együtt.
— Arra van szükségem, hogy tízre itt legyetek.
— Történt valami?
— Nem.
— Éppen ellenkezőleg.
— Azt hiszem, eljött az idő.
A vonal másik végén csend lett.
Aztán Viktor megszólalt:
— Ott leszünk.
Négy nappal az este előtt Dása egy kávézóban ült Polinával szemben.
Polina a cukrot kavargatta a csészéjében, és félbeszakítás nélkül hallgatta.
Tudott hallgatni — a férjével bérelt lakásokban eltöltött hat év különleges türelemre tanította.
— Mindig ő dönt helyettem.
— Hová megyünk, azt ő dönti el.
— Mit eszünk, azt ő dönti el.
— Kit hívunk meg, azt ő dönti el.
— Úgy érzem magam, mint a személyzet, Polina.
— Próbáltad ezt egyenesen megmondani neki?
— Mondom neki.
— Hallja, amit mondok, de nem figyel rám.
— Ez két különböző dolog.
— Amikor arra kérem, hogy beszéljünk meg valamit együtt, azt válaszolja: „Én csak gondoskodom rólunk.”
— És olyan arcot vág, mintha hálátlan lennék.
Polina félretolta a csészét, és Dása szemébe nézett.
— Dimával egy egyszobás lakásban élünk a Szevernaja utcában.
— A tapéta leválik, a felső szomszédok pedig éjfélig dübörögnek.
— De egyszer sem — hallod? — egyszer sem adott nekem parancsot hat év alatt.
— Egyszer sem mondta azt: „Főzz.”
— Azt mondja: „Készítsünk együtt valamit.”
— Ez teljesen más pénznem, Dása.
— Tudom.
— Akkor miért az ő árfolyama szerint fizetsz?
Dása hallgatott.
Polina a tenyerét a kezére tette.
— Nem azért maradsz, mert szereted.
— Azért maradsz, mert nincs hová menned.
— Igaz?
— Szonya.
— Ott van nekünk Szonya.
— Szonya ok arra, hogy jól élj.
— Nem ok arra, hogy rosszul élj.
Dása azon az estén hazament, és sokáig ült a konyhában, a falat nézve, ahol a tapéta a nedvességtől felhólyagosodott.
A lakás nagy volt, négy szobával, magas mennyezettel, egy régi épületben.
Ismeretségen keresztül bérelték — a tulajdonos, Arkagyij Szemjonovics, Oleg családjának régi barátja volt.
A lakbér nevetségesen alacsony volt a városi árakhoz képest.
Oleg büszke volt rá.
Azt mondogatta: „Én intéztem el.”
Mintha ő fizette volna.
Másnap az apja hívta fel.
Nem Dása hívta őt — ő telefonált magától.
— Kislányom, beszélnem kell veled.
— Nem telefonon.
A házához közeli parkban találkoztak.
Viktor leült egy padra, elővett a kabátja belső zsebéből egy összehajtott papírlapot, és szétnyitotta.
— Beszéltem Arkagyij Szemjonoviccsal.
— Borisz, Oleg apja közvetítésével — tudod, hogy régóta ismerik egymást.
— Arkagyijnak komoly problémái vannak.
— Pénzre van szüksége, méghozzá gyorsan.
— Kész eladni a lakást, amelyet béreltek.
— Apa, nekünk nincs ennyi pénzünk.
— Nektek nincs.
— Nekem viszont van.
Dása értetlenül nézett rá.
— Zoja nagymama fél éve hozzánk költözött.
— Tudod.
— A kalinovkai háza üresen állt.
— Eladtam.
— Anyáddal megbeszéltük.
— Beleegyezett.
— Eladtad nagymama házát?
— Nagymama maga javasolta.
— Azt mondta: „Mire mennék falakkal unokák nélkül?”
— „Legyenek inkább az unokámé a falak.”
Dása a papírlapot nézte.
Előszerződés volt.
— Megveszem ezt a lakást — mondta Viktor.
— És ajándékozási szerződéssel a nevedre íratom.
— Nem közösen a te és Oleg nevére.
— A te nevedre.
— Személyesen.
— Apa…
— Várj.
— Nem akarok beleszólni az életetekbe.
— De látom, hogyan élsz.
— Anyád is látja.
— Zoja nagymama is látja, még ha hallgat is.
— Ez a lakás nem ajándék.
— Ez a biztos pontod.
— A többit már neked kell eldöntened.
A nő átölelte.
Nem mondott semmit.
A férfi is hallgatott.
Nem volt szükség szavakra.
*
Szombat reggel Dása hétkor felkelt.
Szonya még aludt.
Oleg horkolt a hálószobában — későn feküdt le, mert hajnali kettőig nézett valamit a táblagépén.
Kilenc órára Dása elkészítette a reggelit.
Nem tizenkét emberre.
Négyre: magának, Szonyának, az anyjának és az apjának.
Az asztalon túróval töltött palacsinta, felvágottak, friss zöldségek és tea volt egy nagy kerámia teáskannában, amelyet még az esküvő előtt vett egy vásárban.
Az asztalt tiszta abrosszal terítette le.
Minden rendezett, csendes és nyugodt volt.
Viktor és Nina pontosan tízkor érkeztek.
Nina rögtön a karjába vette Szonyát, a kislány pedig a nagymamája felé nyújtózott és felnevetett.
Viktor letett a bejáratnál egy aktatáskát, amelyben az iratok voltak.
— Minden készen van — mondta halkan, miközben a lányára nézett.
— Tegnap együtt elmentünk a közjegyzőhöz, itt vannak az iratok, a tulajdoni lap és az ajándékozási szerződés.
— A lakás a tiéd.
Dása átvette a mappát, kinyitotta és elolvasta.
Aztán becsukta.
Letette az előszobai polcra.
— Köszönöm, apa.
— Zoja nagymamának köszönd.
— És anyádnak.
Nina anélkül, hogy megfordult volna, a konyhából megszólalt:
— Nincs szükségem köszönetre.
— Arra van szükségem, hogy a lányomnak és az unokámnak legyen tető a feje fölött.
— Saját.
— Igazi.
Leültek reggelizni.
Meleg és csendes volt.
Szonya az etetőszékben ült, és túrót kent az arcára.
Az anyja újratöltötte a teát.
Viktor megvajazott egy szelet kenyeret, és elmesélte, hogy Zoja nagymama az előző héten megtanulta a videóhívást, és azóta minden este ellenőrizte, hogy megvacsorázott-e.
Fél tizenegykor léptek hallatszottak a folyosón.
*
Oleg kijött a hálószobából.
Álmos volt, gyűrött pólót viselt, az arcán pedig ott volt a párna lenyomata.
Meglátta a megterített asztalt.
Meglátta az apósát és az anyósát.
Meglátta, hogy az asztalon négy emberre terítettek reggelit.
Megállt az ajtóban.
— Mi ez?
— Jó reggelt, Oleg — mondta Nina nyugodt hangon.
— Ülj le, egyél.
— A palacsinta még meleg.
— Azt kérdeztem, mi ez?
Nem ült le.
Dását nézte.
— Hol van az étel?
— Tegnap megmondtam — tizenkét ember.
— Két óra múlva itt lesznek.
— Nem főztem tizenkét emberre — felelte Dása.
A hangja egyenletes volt.
Se nem halk, se nem hangos.
Egyenletes.
— Mit jelent az, hogy nem főztél?
— Azt jelenti, hogy nem főztem.
— Reggelit készítettem a családomnak.
— A szüleimnek.
— A lányomnak.
— Magamnak.
Oleg lassan az apósára nézett.
Viktor tovább evett anélkül, hogy felnézett volna.
— Viktor — mondta Oleg, és a hangjában megjelent az a különös tónus, amelyet akkor használt, amikor meg akarta mutatni, ki az úr a háznál.
— Tisztelem magukat, de most nincs itt az ideje a látogatásnak.
— Összejövetelünk lesz.
— Arra kérem magát és Ninát, hogy… menjenek el.
Az após óvatosan letette a kést a tányér szélére.
A szalvétával megtörölte a száját.
Csak ezután nézett Olegre.
— Oleg, én nem megyek sehová.
— És a feleségem sem megy el.
— A lányunk vendégei vagyunk.
— Az ő lakásában.
— Kinek a lakásában?
— Dásáéban.
A szünet rövid volt, de súlyos.
— Miféle ostobaságot beszélsz? — Oleg felnevetett, de a mosolya ferdére sikerült.
— Ezt a lakást Arkagyij Szemjonovicstól béreljük.
— Én állapodtam meg vele.
— Arkagyij Szemjonovics eladta ezt a lakást — mondta az após.
— Nekem.
— Négy nappal ezelőtt.
— Én pedig ajándékozással Dása nevére írattam.
— Itt vannak az iratok, ha meg akarod nézni.
Oleg mozdulatlanul állt.
Aztán Dásához fordult.
— Tudtad?
— Igen.
— És nem mondtál nekem semmit?
— Nem.
— Miért?
— Mert nem kérdezted volna meg a véleményemet.
— Parancsot adtál volna.
— Ahogy tegnap este a vacsorával kapcsolatban.
Oleg hátralépett egyet.
Aztán visszaállt a helyére.
Az arca megváltozott — a zavartságtól a felháborodásig, majd a felháborodástól valami sértettséghez hasonló kifejezésig.
— A hátam mögött döntöttél?
— Te?
— A feleségem?
— Magamért döntöttem.
— És Szonyáért.
— Te sem kérdezel meg engem, amikor döntéseket hozol.
— Tőled tanulok.
— Ez árulás — mondta dühösen.
— Valódi árulás.
— Árulás az, amikor a feleséged arra kér, hogy beszéljétek meg a családi terveket, te pedig azt válaszolod: „Már mindent eldöntöttem.”
— Árulás az, amikor arra kényszerítesz, hogy kiszolgáljam a barátaidat, és még azt sem kérdezed meg, fáradt vagyok-e.
— Árulás az, amikor azt mondod a szüleimnek, hogy menjenek el egy lakásból, amelyért egyszer sem fizettél teljes árat.
Az anyósa felállt, és kivette Szonyát az etetőszékből.
Csendben bement a legtávolabbi szobába.
Viktor az asztalnál maradt.
Oleg elővette a telefonját, és tárcsázott egy számot.
— Kosztya?
— Már úton vagy?
— Jó.
— Gyere.
— Igen, minden rendben.
— Gyere.
Eltette a telefonját, és azzal az arckifejezéssel nézett a feleségére, amelyet Dása túlságosan jól ismert — megvető magabiztossággal.
Mintha már nyert volna.
— Amikor a fiúk ideérnek, mindent megbeszélünk.
— Cirkuszt rendeztél, rendben.
— Majd férfiasan elintézzük.
— Nincs mit elintézni — felelte Dása.
— A lakás az enyém.
— A papírok rendben vannak.
— Ellenőrizheted őket, felhívhatod Arkagyij Szemjonovicsot vagy bárki mást.
— A tény nem változik.
— Azt hiszed, hogy egy darab papír jelent valamit?
— Ez a papír a törvény, Oleg.
— A törvény többet jelent, mint a hangod az asztalnál.
Kosztya érkezett elsőként.
Marina is vele volt — a csendes, sápadt Marina, aki soha nem vitatkozott a férjével, és ezt természetesnek tartotta.
Hatgyermekes családban nőtt fel, és hozzászokott, hogy az hozza a döntéseket, aki a leghangosabban beszél.
Aztán megérkeztek a többiek.
Ljosa, Zsenya és Sztyopa.
És Alina — Oleg húga, aki Dása láttán mindig összeszorította az ajkát, mintha valami savanyút kínáltak volna neki.
A lakás megtelt emberekkel.
Oleg az előszoba közepén állt, és úgy nézett ki, mintha uralná a helyzetet.
Kosztya levette a kabátját, és körülnézett.
— Hol az asztal?
— Azt mondtad, ünnepi vacsora lesz.
— Lesz asztal — mondta Oleg.
— Dása elkészíti.
— Dása nem készít semmit — szólt Dása a konyhából.
Az ajtóban állt, vállával a falnak támaszkodva.
Nyugodtan.
— Dása reggelit készített a szüleinek.
— Senki nem rendelt tőlem vacsorát tizenkét emberre.
— Parancsot kaptam.
Kosztya Olegre nézett.
Aztán Dására.
Majd ismét Olegre.
— Oleg, mi folyik itt?
— A feleségem úgy döntött, hogy bemutatót rendez.
— Az apja megvette ezt a lakást Arkagyijtól, és az ő nevére íratta.
— A tudtom nélkül.
Alina, aki az előszobai tükörnél állt, és úgy tett, mintha a frizuráját igazítaná, azonnal megfordult.
— A tudtod nélkül?
— A férje beleegyezése nélkül íratta a nevére a lakást?
— Az ajándékozáshoz nincs szükség a házastárs beleegyezésére — mondta Viktor a konyhából.
Kilépett az előszobába, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.
— A lányomnak ajándékoztam a lakást.
— Ez az én ajándékom.
— Az én pénzem.
— Az én jogom.
A sógornő kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de Viktor folytatta:
— Alina, emlékszem, hogy Szonya legutóbbi születésnapján azt mondtad, Dása „egész jól elhelyezkedett”.
— Visszamondták nekem.
— Nos, most valóban jól elhelyezkedett.
— Igazán.
Alina elhallgatott.
Kosztya és Marina összenéztek.
Marina a fal mellett állt, a táskáját a mellkasához szorította, és a padlót nézte.
Mindig így állt — mintha igyekezne a lehető legkevesebb helyet elfoglalni.
— Oleg — mondta Dása.
— Összecsomagoltam a holmidat.
— Két táskát.
— Az előszobában vannak a szekrény mögött.
— Minden benne van, amire szükséged lehet a túléléshez.
— A többit majd elviszed, amikor megegyezünk a napról.
— Kidobsz engem?
— Arra kérlek, hogy hagyd el a lakásomat.
— A mi lakásunkat!
— Nem, Oleg.
— Az enyémet.
— Megmutathatom az iratokat.
— Felolvashatom őket hangosan.
— Bediktálhatom a földhivatali bejegyzés számát, ha attól jobban érzed magad.
Oleg a barátaihoz fordult.
Támogatást keresett.
Hozzászokott, hogy megtalálja azok között, akik mindig bólogattak, amikor beszélt.
Kosztya évekig bólogatott.
— Kosztya, hallod ezt?
— Mondj neki valamit.
Kosztya egy darabig hallgatott.
Aztán válaszolt — és nem azt mondta, amit Oleg várt.
— Oleg, tíz éve ismerlek.
— A barátom vagy.
— De neki van igaza.
— Ha a lakás az övé, joga van eldönteni, ki lakhat benne.
— Komolyan mondod?
— Komolyan.
— És őszintén szólva, a helyében én is ugyanezt tettem volna.
— Tegnap előttem mondtad a telefonba: „Hadd erőltesse meg magát Dása, jót fog tenni neki.”
— Akkor hallgattam.
— Hiba volt.
Ljosa, aki az ajtó mellett állt, halkan felhorkant.
Zsenya oldalba bökte a könyökével, de ő már mosolygott — azzal a kínos mosollyal, amely akkor jelenik meg az ember arcán, amikor váratlan helyen lát igazságot.
Sztyopa hallgatott, de tisztelettel nézett Dására.
Ő volt az egyetlen az egész társaságból, aki soha nem gúnyolódott rajta.
Alina Oleghez lépett.
— Oleg, hívd fel apát.
— Beszéljen Arkagyij Szemjonoviccsal.
— Ez nem normális.
— Ezt nem lehet így hagyni.
— Borisz Petrovics már tud róla — mondta Viktor nyugodtan.
— Tegnapelőtt beszéltem vele.
— Azt mondta: „Jól teszed.”
— Szó szerint idézem.
A sógornő elsápadt.
Oleg is.
— Apa tudott róla?
— Az apád józanul gondolkodó ember, Oleg.
— Látja azt, amit te nem vagy hajlandó meglátni.
*
Húsz perccel később már csak Dása, Szonya, Viktor és Nina maradtak a lakásban.
A vendégek gyorsan távoztak — zavartan, csendben, rövid búcsúkkal.
Kosztya megállt a küszöbön, és azt mondta Dásának:
— Erős vagy.
— Marina nem tudta volna ezt megtenni.
— De talán egyszer majd képes lesz rá.
Marina mellette állt és hallgatott.
Amikor azonban kiértek a lépcsőházba, Dása hallotta, hogy halkan ezt mondja a férjének:
— Kosztya, én is azt szeretném, hogy beszélj velem, ne pedig parancsolgass.
Kosztya nem válaszolt, de nem gyorsította meg a lépteit.
Oleg fogta a táskákat.
Megállt a lift előtt.
A csukott ajtót nézte.
Nem kopogott.
Nem kiabált.
Csak állt.
Aztán elment.
Egy órával később Alina üzenetet küldött Dásának:
„Úgyis vissza fogsz jönni, és bocsánatért fogsz könyörögni.”
Dása elolvasta, törölte az üzenetet, és letiltotta a számot.
Este Polina telefonált.
— Zsenya mindent elmesélt.
— Már mindenki tudja.
— Dása, hogy vagy?
— Jól.
— Fáradt vagyok.
— De jól.
— Szonya nevet, a szüleim itt vannak.
— A lakás az enyém.
— A lakás a tiéd.
— Úgy hangzik, mint egy dal.
— Úgy hangzik, mint egy tény.
— Elegem van a dalokból.
Polina egy ideig hallgatott.
Aztán halkan megszólalt:
— Dimával hat éve élünk albérletben.
— Minden költözésnél arra gondolok: „Mi lesz, ha a következő tulajdonos azt mondja, hogy takarodjunk?”
— És eddig mindig megoldódott.
— De tudod, milyen érzés, amikor a lábad alatti padló nem a tiéd.
— Tudom.
— Most már tudom a különbséget.
— Örülök neked.
— Őszintén.
Dása letette a telefont.
Odament az asztalhoz, amelynél reggel a szülei ültek.
A csészéket már elmosták, az abroszt összehajtották.
Nina mindent elpakolt, amíg Dása Oleggel beszélt.
Viktor a legtávolabbi szobában egy fotelben ült, és könyvet olvasott Szonyának.
Szonya egyetlen szót sem értett, de komoly arccal hallgatta, és időnként megfogta a nagyapja ujját.
Dása leült mellé.
— Apa, fel kell majd újítanom a lakást.
— Szivárognak a csövek, leválik a tapéta, és régi az elektromos vezeték.
— Megcsináljuk.
— Nem egyszerre, de megcsináljuk.
— A legfontosabb, hogy vannak falak.
— A többi csak vakolat.
— Nem bánod?
— Nagymama házát…
— Zoja nagymama tegnap este felhívott, és azt mondta: „Vitya, mondd meg Dásának, hogy az emberek nélküli falak halottak.”
— „A falak nélküli emberek pedig hajléktalanok.”
— „Én az élőket választom.”
— A nagymamád a család filozófusa.
Dása elmosolyodott.
Az anyja benézett a szobába.
— Tegyek fel teát?
— Tegyél — mondta Dása.
— Négy emberre.
— Pontosan négyre.
Az anyja bólintott, és kiment a konyhába.
Egy perccel később halk csörrenés hallatszott onnan a teáskanna felől.
Szonya elengedte a nagyapja ujját, és Dása felé nyújtotta a karját.
A nő felvette a lányát.
Magához szorította.
Körülnézett — a repedezett, magas mennyezeten, a felhólyagosodott tapétán és a régi parkettán, amely minden lépésnél nyikorgott.
Mindez az övé volt.
Igazán.
Nem valaki kegyéből, nem valaki parancsára és nem valaki engedélyével.
Az ő lakása.
Az ő döntése.
Az ő élete.
Szonya az arcát az anyja vállához simította, és csendesen szuszogni kezdett.
A fal túloldalán Nina nagymama teát töltött.
A fotelben Viktor nagypapa becsukta a könyvet, hátradőlt, és lehunyta a szemét.
Csend volt.
Jó volt.
Otthon volt.
