💥 — Költözz el innen, a vőlegényed velem marad — mondta nyugodtan a nővére…

Polina letett egy tál szőlőt a kerek asztal közepére, majd kiegyenesedett.

A nappali tele volt emberekkel, és egy szombat estéhez képest túlságosan csendes volt.

— Van egy hírem — mondta.

— Artyom megkérte a kezem.

— Igent mondtam.

Vlada ugrott fel elsőként, és olyan erősen ölelte meg a nővérét, hogy majdnem feldöntötte a vázát.

Larissza a szájához kapta a kezét és bólintott, Arkagyij nagypapa pedig, aki a fal mellett ült a fotelben, lassan a hang irányába fordította a fejét.

— Nagypapa, hallottad? — kiáltotta Polina.

— Férjhez megyek!

— Hallom, hallom — felelte.

— Vak vagyok, nem süket.

— Gyere ide, hadd adjak egy puszit a homlokodra.

Odament hozzá, lehajolt, ő pedig száraz ajkával homlokon csókolta.

Egy éve élt náluk, mert már nem tudott vidéken lakni: a ház nagy volt, a veranda magas, a látása pedig megromlott.

— Larissza — szólt a nagypapa a lányához.

— Gyere ide egy pillanatra.

— Beszélnünk kell.

Körülbelül negyven percig beszélgettek a szobában, becsukott ajtó mögött.

Polina csak foszlányokat hallott a beszélgetésből és a nagypapája hangját — nyugodt volt, mint mindig, amikor már meghozott egy döntést.

— A házat Polina nevére íratom — jelentette ki Arkagyij, amikor mindenki visszatért.

— Ajándékozási szerződéssel.

— Amíg még beszámítható vagyok, és alá tudom írni.

— Nagypapa, mit csinálsz? — Polina leült a fotelje mellé a földre.

— Nincs rá szükségem.

— De szükséged van rá.

— Nem fogsz ott lakni, nem vagyok naiv.

— A szomszéd már harmadik éve ólálkodik az ablakok alatt, és azt kérdezgeti, nem akarom-e eladni a birtokot.

— Eladjuk.

— A pénzből lakást veszel magadnak.

Vlada az ablak felé fordult, és túlságosan nagy gondossággal kezdte igazgatni a szalvétát a komódon.

— És nekem akkor semmi sem jut? — jegyezte meg halkan.

— Neked is jut majd valami — felelte azonnal Larissza.

— Ha férjhez mész, nem maradsz üres kézzel.

— Ne számolgasd, mi van mások kezében, azok is családi kezek.

Vlada duzzogott, de nem sokáig.

A szomszéd nem sajnálta a pénzt, jó áron megvette a házat, és két hónappal később Polina egy üres, háromszobás lakás közepén állt, kezében szorosan markolva a kulcsokat.

— Nagypapa, itt visszhangzik minden — mondta a telefonba.

— Kiabálok, és visszakiabál.

— Akkor élő lakás — nevetett Arkagyij.

— Inkább azt mondd meg: te fogod felrakni a tapétát, vagy a férjedet kényszeríted rá?

A barátnői meglátogatták, körbejárták a szobákat, megérintették az ablakpárkányokat, és hangosan, de jóindulatúan irigykedtek.

Polina minden este megölelte a nagypapáját, és azt mondta: „köszönöm”, ő pedig csak legyintett, és követelte, hogy mesélje el, milyen színűek a csempék.

Egy hónappal az esküvő előtt Artyom este megérkezett, és úgy ült le a kanapéra, mintha mindjárt összetörne alatta valami.

Polina ránézett, majd leült vele szemben.

— Úgy fészkelődsz, mint egy diák a tábla előtt — mondta.

— Beszélj.

— Nem fogok veszekedni, megígérem.

— Polina, nem tudom, hogyan…

— Kezdd az elején.

— Általában az segít.

— Szerelmes lettem — fújta ki.

— Vladába.

Polina mozdulatlanul ült, csak egyszer fordított egyet a gyűrűjén.

— A nővérembe — pontosított.

— Egy hónappal az esküvő előtt.

— Remek időzítés, Artyom.

— Talán tűzijátékot is kezdhetnél szervezni.

— Ne gúnyolódj velem! — csattant fel.

— Azt hiszed, nekem könnyű?

— Éjszakánként én…

— Az „éjszakánként” részt most jobb lett volna nem elkezdened.

— Fejezd be.

— Lefeküdtetek egymással?

Három másodpercig hallgatott.

Ennyi elég volt.

— Igen — mondta.

— Egyszer.

— Jó, nem csak egyszer.

— Tehát még a matematika is megsínylette.

Polina felállt.

— A ruhámat pedig, mellesleg, már bevetettem.

És akkor olyasmit mondott, amitől a beszélgetésnek egészen más súlya lett:

— Figyelj, te is hibás vagy!

— A nővéred gyönyörű!

— Miért mutattál be neki?

— Folyton mellette voltál, összehasonlítottad magad vele, én pedig csak egy ember vagyok!

— Tehát az én hibám, hogy szép nővérem van.

Polina lassan bólintott.

— Csodálatos.

— Tehát ha elüt egy autó, akkor az aszfalt lesz a hibás, mert ott volt.

— Ne forgass ki!

— Nem forgatok ki semmit.

— Csak lefordítom, amit mondasz emberi nyelvre.

Levette a gyűrűt, megfogta a kezét, beletette a fémet a tenyerébe, majd összezárta az ujjait.

— Tartsd meg.

— Hordd a nyakadban, mint a bátorságért kapott érmet.

— Polina…

— A cipőd a folyosón van.

— Az ajtó balra.

— Ismered, te választottad.

Felállt, vörös arccal és összekócolódott hajjal, majd az ajtóban visszafordult.

— Bocsáss meg.

— Azt hiszem, nem lesz esküvő.

— Zseniális következtetés.

— Vagyis… veled valószínűleg már nem fog menni — motyogta.

Abban a „már”-ban annyi felesleges tartalom volt, hogy Polina becsukta mögötte az ajtót, mielőtt befejezhette volna.

Egy órával később Larissza megérkezett.

Nem kérdezte, mi történt.

Már tudta.

— Vlada elmondta — kezdte az anya az ajtóból.

— Megkérte a kezét.

Polina a hátát a falnak támasztotta.

— Megkérte a kezét — ismételte.

— Az övét.

— Mielőtt szakított volna velem.

— Mi van, nagykereskedelemben vette őket, kedvezménnyel?

— Polina, ne haragudj a nővéredre.

— A szívnek nem lehet parancsolni.

— Anya, az, hogy „a szívnek nem lehet parancsolni”, a szerelemről szól.

— De a naptárnak lehet parancsolni.

— Először neki ígért, aztán nekem szólt.

— Ez nem a szív.

— Ez aljasság menetrenddel.

Larissza leült egy zsámolyra az előszobában, és átkarolta a könyökét.

— Értem, milyen nevetségesen hangzik.

— És undorítóan.

— De mit tehetnék?

— Kirúgjam?

— Vlada elmegy vele, és kész.

— Mi pedig ott maradunk haraggal a harag tetején.

— És ki nyer végül?

— Senki — mondta Polina.

— Az ilyen dolgokban nincsenek győztesek.

— Csak olyanok vannak, akik gyorsabban rájönnek, mi történik.

Odament hozzá, és hirtelen úgy bújt az anyjához, mint gyerekkorában, homlokát a vállára hajtva.

Sokáig így állt, nehezen lélegezve.

— Pedig szerettem őt — mondta tompán.

— Tényleg szerettem.

— Tudom, kislányom.

— És most azt kérdezem magamtól: tényleg vele akarnám összekötni az életem?

Polina elhúzódott, és a tenyerével letörölte az arcát.

— Nem.

— Nem akarnám.

— Az az ember, aki ilyen aljasul képes volt elárulni valakit, attól még nem lesz hűséges, hogy menyasszonyt cserél.

— Egyszerűen majd mást fog elárulni.

— Veled maradok — mondta Larissza.

— Itt maradok egy kicsit.

— Nem kell.

— Menj.

— Csendre van szükségem, melletted viszont beszélni fogok.

Otthon Vlada a folyosón fogadta az anyját, és még azt sem engedte, hogy levegye a kabátját.

— Na?

— Hogy ment?

— Kiabált?

— Erős — mondta Larissza, miközben félrenézett.

— Mindent megért.

— Nem fog a boldogságod útjába állni.

— Na látod! — tapsolt Vlada.

— Mondtam, hogy normálisan fogja fogadni!

— Akkor nem változtatunk a dátumon.

— Az étterem ki van fizetve, az autók le vannak foglalva, a műsorvezető jóvá van hagyva.

— Miért változtatnánk bármin?

Arkagyij nagypapa, aki a fotelben ült, elfordította a fejét.

— Ki járkál ott? — kérdezte.

— Nagypapa, én és Artyom vagyunk — mondta Vlada.

— Artyomot ne engedd közel.

— Maradjon az ajtóban.

— Nagypapa, elég már!

— Elég — értett egyet.

— Elegem van abból, hogy a saját házamban egy olyan ember lépteit hallgatom, aki egy hónapja még egy nőnek ígért valamit, most pedig egy másiknak ígér valami mást.

— Vidd ki.

Néhány nappal később megszólalt Polina ajtócsengője.

Kinyitotta.

Az ajtóban Vlada állt egy tortásdobozzal, mögötte pedig Artyom, aki igyekezett vidámnak látszani.

— Békét kötni jöttünk — mondta Vlada.

— Engedj be minket, nővérem.

Polina félreállt, és beengedte őket.

A dobozt letették a nagy szobában lévő asztalra, Vlada pedig maga vágta fel a tortát, és két szeletet tányérokra tett.

— Polina, bocsáss meg — mondta.

— Így alakult.

— Nem akartam.

— Nem akartad — ismételte Polina, és bólintott.

— Csak sétáltál, és véletlenül ráléptél a vőlegényemre.

— Megesik.

— Néha csúszós.

Artyom megköszörülte a torkát, majd hirtelen beszélni kezdett, miközben a szobákat nézte, mintha a négyzetmétereket számolná:

— Vlada, nézd.

— Itt lesz a dolgozószoba.

— A hálószoba hátul van, ott csendesebb lesz.

— A harmadik szoba pedig a gyerekszoba lesz.

— Az ablakok tökéletesek.

Polina elnevette magát, és leült a fotel karfájára.

— Egy pillanat.

— Az ifjú házasok itt akarnak lakni?

— Igen — mondta nyugodtan Vlada, és felnézett rá.

— Költözz el innen, a vőlegényed velem marad.

— A te eljegyzésednek vége, az esküvő az enyém.

— Tehát a lakás a miénk.

Nem lett csend.

Polina felállt, a maradék tortát egyenesen a kezébe vette, és egy rövid, pontos mozdulattal Artyom arcába nyomta.

A krém végigcsúszott az állán és az ingén, egy darab piskóta pedig nagyot csattant a parkettán.

— Mit csinálsz?! — ordította, és vakon rázta a fejét.

— Beteg vagy!

— Én egészséges vagyok — mondta Polina.

— Az beteg, aki tortával jön, hogy megszerezze a lakást, és ezt békének nevezi.

— Polina! — Vlada felugrott, és elcsuklott a hangja.

— Egyáltalán érted, mit csinálsz?!

— Szégyent hozol a családra!

— A nagypapa a családunkért adta el a házat, nem csak érted!

— A nagypapa eladta a házat, és nekem adta a pénzt.

— Ajándékozási szerződéssel.

— A tulajdonosnak.

— Én vagyok az, ha szükséged van egy táblára az ajtóra.

— Kapzsi vagy! — Vlada már szinte sikoltozott.

— Te egyedül vagy három szobában, mi pedig hol lakjunk?!

— Béreljetek.

— Artyom férfi, tehát biztosan van pénze — mondta Polina, és intett a kezével.

— Itt nekem a dolgozószobáról mesélt.

— Most meséljen a lakbérről.

— Ilyen tárgyalási tehetséggel még egy palotát is elsuttoghat magának.

— Ez igazságtalan! — ordította Artyom, miközben a kezével törölte az arcát.

— Te egyedül vagy, neked nincs szükséged ennyi helyre!

— Nekem szükségem van rá — mondta Polina, és a hangja nyugodttá, mélyebbé vált.

— A nagypapa ezeket a falakat az én családomnak adta.

— Az én boldogságomnak.

— Az még el fog jönni.

— Csak késik, mert a lelkiismereted mögött állt sorban.

— Az pedig nagyon lassan halad.

— Az utcára teszel minket?!

— A lépcsőházba.

— Az utca már arrébb van, odataláltok magatoktól.

Előrelépett, megragadta Artyom gallérját, lefelé rántotta, és húzni kezdte.

Artyom ellenkezett, megcsúszott a morzsákon, belekapaszkodott az ajtófélfába, és azt kiabálta, hogy Polina megőrült.

Polina a küszöbig vonszolta, szélesre tárta az ajtót, és kilökte a lépcsőházba.

Vlada hátrált egy lépést, ránézett a nővérére, majd maga is kiszaladt, a mellkasához szorítva a táskáját.

Utána Artyom cipői is kirepültek a folyosóra — először az egyik, aztán a másik.

— Az esküvőtök továbbra is meg lesz tartva! — kiáltotta Polina a bezáródó ajtón keresztül.

— Csak szóljatok a fotósnak: a vőlegény krémes lesz.

Elfordította a kulcsot a zárban, majd felhívta az anyját.

— Anya.

— Nem adom oda a lakást.

— És nem megyek el az esküvőre.

— Ez nem sértettség.

— Ez higiénia.

A lépcsőházban Artyom széttárt, ragacsos ujjakkal állt, és nem tudta, mit kezdjen velük.

Vlada alulról felfelé nézett rá, majd hirtelen suttogva megszólalt:

— De hát hogy lehet ez…

— Terhes vagyok.

Nagyon lassan fordult felé.

— Mi?

— Terhes.

— Két hónapos.

— Mikor tudtad meg? — kérdezte nehezen.

— Miért számít?

— Artyom, hallasz engem?

— Mit fogunk csinálni?

— Nincs lakásunk.

— Anyámhoz nem mehetünk — a nagypapa nem enged be oda veled.

— Az az ember tönkre fog tenni!

— Az albérlet azt jelenti, hogy az összes pénzünket valaki más zsebébe adjuk!

— Egyáltalán gondoltál erre?!

— Azt hittem, minden világos — motyogta.

— Hogy a nővérek egyszerűen… helyet cserélnek.

— Azt hittem, ez magától megoldódik.

— Magától?! — Vlada megragadta a férfi maszatos ujját, majd azonnal elengedte.

— Válaszolj!

— Mit fogunk csinálni?!

Artyom hallgatott.

A másik ember ajtaja előtt heverő cipőjét nézte, és fejben olyan számokat számolt, amelyek sehogy sem jöttek ki.

Egy másik lakásban Arkagyij nagypapa a fotelben ült, és hallgatta, ahogy Larissza leteszi a telefont.

— Polina kidobta — mondta az anya.

— Vladával együtt.

— Egyenesen a lépcsőházba.

Arkagyij egy ideig hallgatott, majd lassan összedörzsölte a tenyerét.

— Nem tört meg — mondta elégedetten.

— Az én vérem.

— Akkor boldog lesz.

— Nem fog elmenni mellette.

Kinyújtotta a kezét, kitapogatta a telefonját, egészen az arcához emelte, és emlékezetből tárcsázta a számot.

— Polina?

— Nagypapa vagyok.

— Mit műveltél már megint ott, mi?

— Meséld el részletesen.

— Minden apró részlettel együtt.

— És főleg a tortáról.