🔺— Elment az eszed?! — kiabált az anyós a menyével. — Se pénz, se munka. Gyerek pedig szóba sem jöhet!…

Tamara Ivanovna most először lépett be a bérelt egyszobás lakásukba úgy, mintha hanyag beosztottakat jött volna ellenőrizni.

— Szóval ez az, amit te családnak nevezel? — nézett körül rosszallóan.

Vera nyugodtan levette a kabátját.

— Nem, ez a mi lakásunk.

— Lakásotok? — horkant fel Tamara. — Ez egy lyuk.

— Akkor szerencsére csak béreljük.

— És miből éltek? Artyom fizetéséből?

— Abból is.

— És te?

— Én is dolgozom.

Tamara végigmérte.

— Hol?

— Műszaki szövegeket szerkesztek.

— Aha. Vagyis egész nap a számítógép előtt ülsz.

— Többnyire.

— Nagyszerű karrier.

Vera elmosolyodott.

— Legalább az enyém.

Tamara Ivanovna összeszorította az ajkát.

— Tudod, Vera, az élet nem játék.

— Tudom.

— A nehézségeket nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.

— Nem is figyelmen kívül hagyjuk őket.

— Hanem?

— Megoldjuk őket.

Tamara felnevetett.

— Micsoda optimizmus!

— Inkább edzés.

— Edzés?

— Az izmok csak ott nőnek, ahol nehéz.

Artyom, aki addig csendben figyelte őket, elmosolyodott.

— Anya, hagyd abba.

— Én csak az igazat mondom.

— Nem, te azt mondod, amit gondolsz.

— Mert aggódom érted.

— Akkor aggódj csendben.

Tamara sértetten nézett rá.

— Miattad hagytad ott a normális életet.

— Milyen normális életet?

— Azt, amelyikben nem egy ilyen lyukban laktok.

Vera felsóhajtott.

— Felajánlottad, hogy költözzünk hozzád.

— Persze.

— És mi nemet mondtunk.

— Mert büszkék vagytok.

— Nem.

Vera ránézett.

— Egyszerűen szeretnénk a saját életünket élni.

Tamara arca megkeményedett.

— És gyereket mikor terveztek?

Vera elhallgatott.

Artyom az anyjára nézett.

— Anya…

— Mit „anya”? — vágott közbe Tamara. — Nincs pénzetek, nincs saját lakásotok, ti meg már gyereket akartok?

— Nem most akarunk — mondta Vera.

— Helyes.

— Hanem?

— Egyáltalán ne legyen.

A szobában csend lett.

— Tessék? — kérdezte Artyom.

— Jól hallottad.

Vera lassan elmosolyodott.

— Maga szerint egy gyereknek csak akkor szabad megszületnie, ha minden pénzügyi feltétel tökéletes?

— Természetesen.

— Akkor maga szerint Julia miért nem szült tíz év alatt?

Tamara megmerevedett.

— Ne keverd ide a nővéredet.

— A húgomat.

— Mindegy.

— Nem mindegy.

Artyom tudta, hogy Vera már hallott Juliáról.

Julia tíz éve volt házas Denisszel.

Volt lakásuk, jelzáloghitelük, rendes fizetésük, de gyermekük nem volt.

Tamara évek óta azt mondogatta nekik, hogy „még várjanak”.

Még nem volt elég pénz.

Még nem volt elég stabil a munka.

Még nem volt megfelelő az idő.

Így telt el tíz év.

Artyom egy összetett CNC-géppel dolgozott, és programokat készített hozzá.

Vera műszaki szövegeket szerkesztett.

Nem kerestek mesés összegeket.

De lassan előrejutottak.

Először csak éppen kijöttek a fizetésükből.

Aztán félre tudtak tenni.

Aztán elkezdtek tervezni.

És amikor Vera megtudta, hogy terhes, Artyom első reakciója az volt, hogy magához ölelte.

— Tényleg?

— Tényleg.

— Lesz egy babánk?

Vera bólintott.

Artyom percekig nem engedte el.

Aztán halkan megszólalt:

— Csak… a pénz miatt aggódom.

— Én is.

— Párizs ugrott.

— Valószínűleg.

— Egyiptom is.

— Majd később.

— És az a két hetes nyaralás, amit terveztünk?

Vera nevetett.

— Most már egy hosszabb projektünk van.

Artyom a hasára tette a kezét.

— Szia, kis projekt.

Vera elmosolyodott.

Két héttel később Artyom elmondta az anyjának.

Tamara Ivanovna azonnal eljött hozzájuk.

Alig lépett be az ajtón, már kiabálni kezdett.

— Te teljesen megőrültél?!

— Anya…

— Se pénz, se saját lakás, se rendes tartalék!

— Megoldjuk.

— Mit oldotok meg?!

Tamara Vera felé fordult.

— Még időben vagy.

Vera értetlenül nézett rá.

— Még miben?

— Menj el orvoshoz.

— Miért?

— Vetessétek el.

Artyom elsápadt.

— Anya, elég.

— Én csak azt akarom, hogy ne rontsátok el az életeteket.

Vera nyugodtan válaszolt:

— Értem.

— Akkor megteszed?

— Nem.

Tamara felháborodott.

— Miért nem?

— Mert ez a gyermekünk.

— Nincs hozzá jogotok ilyen körülmények között!

Vera elmosolyodott.

— Érdekes.

— Mi érdekes?

— Amikor pénzről van szó, mindig azt mondja, hogy nincs jogunk.

— Mert nincs eszetek!

— Lehet.

Vera megvonta a vállát.

— De a döntés a miénk.

Tamara dühösen becsapta maga mögött az ajtót.

Artyom még aznap felhívta.

— Anya, most figyelj rám.

— Mit akarsz?

— A gyermek megszületik.

— Artyom!

— Vera a feleségem.

— De én az anyád vagyok!

— Tudom.

— Akkor hallgass rám!

— Nem.

Csend lett.

— Nincs szükségem a pénzedre.

— Te hálátlan…

— És még valamire megkérlek.

— Mire?

— Ne gyere hozzánk, ha nem tudod tiszteletben tartani a döntéseinket.

Tamara letette a telefont.

Néhány órával később Julia hívta Artyomot.

— Szia.

— Szia.

— Anya csak aggódik.

— Julia…

— Igaza van abban, hogy most nem alkalmas az idő.

— Ezt te mondod?

— Igen.

— Vagy anya hangján beszélsz?

Julia elhallgatott.

— Tudod, hogy tíz éve házas vagy.

— Tudom.

— És tíz éve vártok arra, hogy anya szerint mikor lehet gyereketek.

— Ez nem ilyen egyszerű.

— De pontosan ilyen egyszerű.

— Artyom…

— A saját életedről te döntesz.

Julia sírni kezdett.

— Nem tudom, mit tegyek.

— Talán először azt kellene megkérdezned magadtól, te mit akarsz.

Amikor Vera szülei, Larisa Petrovna és Oleg Szergejevics visszatértek, meglepő hírt hoztak.

— Eladtuk a nagymama vidéki házát — mondta Oleg.

Vera döbbenten nézett rá.

— Mit?

— És összeszedtünk még egy kis pénzt.

— Miért?

Larisa Petrovna elmosolyodott.

— Hogy legyen saját otthonotok.

Artyom és Vera egymásra néztek.

— Hárommilliót tudtunk összeszedni — mondta Oleg.

Vera szemében könnyek jelentek meg.

— Apa, ezt nem fogadhatjuk el.

— Dehogynem.

— Ez túl sok.

— Öt éve várom az unokámat.

Artyom megszorította Vera kezét.

— Akkor keressünk lakást.

Megnéztek több lehetőséget.

Végül egy kétszobás lakás mellett döntöttek.

Jelzáloghitelt is fel kellett venniük.

— Miért nem veszünk egy kisebbet? — kérdezte Vera.

Artyom a tervrajzra mutatott.

— Mert a gyereknek kell egy szoba.

— De az drágább.

— Megoldjuk.

Vera elmosolyodott.

— Kezdesz úgy beszélni, mint én.

— Rossz jel?

— Egyáltalán nem.

Amikor Tamara megtudta, hogy Vera szülei pénzt adtak nekik, újra megjelent náluk.

Vera éppen pakolt.

Tamara az ajtóban állt.

— Tehát pénzük mégiscsak van!

Artyom elé állt.

— Anya, menj haza.

— Hárommilliót kaptatok!

— Igen.

— És ezt el akarjátok költeni?

— Lakást veszünk belőle.

— Az én pénzemet nem fogadtad volna el.

— Mert a tied soha nem csak pénz volt.

Tamara megdöbbent.

— Mit akarsz ezzel mondani?

— A hárommillió nem horog.

— Micsoda?

— A horog az, amikor valaki hagyja, hogy húsz évig nála lakj, aztán húsz éven át emlékeztet arra, hogy ő az úr.

Tamara Vera felé fordult.

— Minden miattad van!

Artyom közéjük lépett.

— Ne beszélj így a feleségemmel.

— Elvette tőlem a fiamat!

— Nem.

Artyom hangja nyugodt maradt.

— Te magadat választottad.

Tamara elnémult.

— Te azt mondtad, hogy ölje meg a gyermekünket.

— Én csak azt mondtam, hogy gondolkodjatok!

— Nem.

Artyom megrázta a fejét.

— Te azt mondtad, hogy ne szülessen meg.

— Én a jövőtöket védtem!

— Nem.

— Hanem?

— A kapzsiságodat.

Tamara sápadtan nézett rá.

— Akkor nem akarsz többé látni?

Artyom egy pillanatig hallgatott.

— Most nem.

— És az unokád?

— Te döntöttél úgy, hogy nem akarsz unokát.

Tamara elment.

Ugyanazon az estén Julia házassága is összeomlott.

Denis végre kimondta azt, amit tíz éve magában tartott.

— Elválunk.

Julia sírva kérdezte:

— Miért?

— Mert tíz éve arra várunk, hogy engedélyt kapjunk.

— Kitől?

Denis keserűen elmosolyodott.

— Az anyádtól.

Julia nem tudott válaszolni.

Artyom és Vera később csendben ültek az új lakásban.

Még nem volt minden a helyén.

A dobozok egymás mellett sorakoztak.

Vera Artyom vállára hajtotta a fejét.

— Tudod, hogy most úgy nézel ki, mint egy lovag?

— Lovag?

— Igen.

— És hol a lovam?

— Nincs lovad.

— Akkor legalább van páncélom?

— Jelzáloghiteled van.

Artyom felnevetett.

— Az majdnem ugyanaz.

Vera megsimogatta a hasát.

— Félsz?

— Kicsit.

— Én is.

Artyom megfogta a kezét.

— Megoldjuk.

— Biztos?

— Már most is megoldjuk.

Vera körülnézett.

— Szerinted milyen lesz?

Artyom az ablakra nézett.

— Lesz egy déli fekvésű ablaka.

— És?

— Olyan családja lesz, amelyik szeret, nem pedig számol.

Vera elmosolyodott.

— És mi lesz, ha nem sikerül?

Artyom megszorította a kezét.

— Már sikerül.

Vera nevetett.

— Honnan tudod?

Artyom körbenézett a dobozokon.

— Csak a csomagok nincsenek még mind felcímkézve.