Egyszer volt, hol nem volt, egy Ana nevű fiatal lány, aki egy gazdag kereskedő lánya volt.
Sajnos apja, László, akkor halt meg, amikor ő még csak gyerek volt, és az édesanyja, Judit nevelte fel.
De Judit nem szerette Anát, sőt, inkább teherként tekintett rá.
Ahogy Ana felnőtt, egyre szebb és okosabb lett, és az emberek a városban kedvelték őt.
A kérők sorban álltak, hogy elnyerjék a szívét, és ez Juditot irigységgel töltötte el.
Főleg azért, mert saját lánya, Zsofi, nem kapott ennyi figyelmet.
Ekkor Judit úgy döntött, megszabadul Anától, de nem akármilyen módon.
A legkegyetlenebb módon akarta megalázni őt.
— Ha már mindenképpen férjhez kell menned, megtaláltam neked a tökéletes vőlegényt — mondta egy nap Anának.
Ana érezte, hogy a szíve gyorsabban ver.
Talán egy jó emberről van szó?
De amikor meghallotta, ki lett kiválasztva, úgy érezte, hogy eláll a lélegzete.
— Egy koldushoz fogsz férjhez menni.
Egy szegény, koszos, rongyos ember, aki nem volt egy árva fillérrel sem.
Már mindent elintéztem.
Ana ellenállt, de hiába.
Judit már minden előkészületet megtett, és az esküvő hamarosan megtörtént.
A hír elterjedt az egész városban, és az emberek meglepetten suttogtak.
Egy ilyen szép és okos lány, aki egy koldushoz megy férjhez? Micsoda szégyen!
Elérkezett az esküvő napja.
A templom tele volt kíváncsi emberekkel.
A vőlegény elöl állt — egy rongyos, borostás férfi, akit senki sem ismert.
Ana, fehér ruhában, mellette állt, lehajtott fejjel, és alig tudta elhinni, hogy ez tényleg vele történik.
A pap elkezdte az esküvői szertartást, de hirtelen a koldus felemelte a kezét, és így szólt:
— Álljanak meg egy pillanatra!
Mindenki elhallgatott, és meglepetten nézték őt.
A férfi kiegyenesítette a hátát, levette a rongyos kabátját, és hirtelen megváltozott a viselkedése.
Megmosta az arcát a porból és sárból, és egy fiatal, jóképű arcot tártak fel.
— A nevem Matia — mondta mosolyogva.
Nem vagyok koldus.
Valójában egy gazdag kereskedő fia vagyok.
Az apám, mielőtt meghalt volna, azt kérte tőlem, hogy olyan feleséget találjak, aki engem azért szeret, amit valójában vagyok, és nem a vagyonom miatt.
Ezért úgy döntöttem, hogy elrejtőzöm az igazi identitásom, és úgy teszek, mintha egy szegény lennék.
Az emberek elkezdtek suttogni, megdöbbenve.
Judit sápadt lett, és Ana tágra nyílt szemekkel nézte őt.
— Amikor megtudtam, hogy Judit asszony a mostohalányát koldushoz akarja férjhez adni, csak hogy megalázza őt, azt mondtam magamnak: mi lenne, ha én lennék az a koldus?
És most, hogy mindenki tudja az igazságot, azt kérdezem tőled, Ana: szeretnél a feleségem lenni, most, hogy tudod, ki vagyok valójában?
Ana szeméből könnyek kezdtek folyni, de ezúttal nem a szomorúság miatt, hanem a boldogságtól.
— Igen! — kiáltotta boldogan, megfogva a kezét.
A tömeg tapsolni kezdett.
Mindenki örült a fiataloknak, csak Judit nem, aki szó nélkül maradt, miközben a terve szertefoszlott.
Ana és Matia összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem öregedtek, míg Juditnak el kellett fogadnia, hogy végül a szeretet és a jóság mindig legyőzi a gonoszságot.
Ha tetszett a történet, ne felejtsd el megosztani barátaiddal!
Együtt továbbadhatjuk az érzelmeket és az inspirációt.
