A férfiak a tóhoz mentek horgászni, de hirtelen kihúztak a vízből egy furcsa zsákot, és benne valami borzalmas volt.
A halászok, mint mindig, kora reggel indultak halászni: régi, fából készült kenu, szakadt háló.
Több mint tíz éve ugyanazon a helyen dolgoznak.
Minden úgy zajlott, mint máskor.
Az egyik férfi a szokásosnál kicsit messzebb dobta be a hálót, közelebb a nádassal benőtt kanyarhoz, ahol a hírek szerint ebben a szezonban sok hal volt.
Körülbelül fél óra telt el.
Valaki már kezdte a zsákmányt a ládába pakolni, amikor a halász valami furcsát vett észre a vízben.
Beakadt a háló szélébe — áramvonalas, puha, régi szövetbe csavart valami.
Első pillantásra úgy tűnt, mintha sárral vagy hulladékkal teli zsák lenne.
Meghúzta, és a szövet megfeszült, felfedve valami kerek, nehéz tárgy körvonalait.
A csónakban csend lett.
A többiek felálltak, és figyelték, ahogy lassan kiemeli a vízből a leletet.
A zsák erősen, de nem túl szorosan volt megkötve.
Amikor a halász a fényre húzta, úgy érezte, hogy a mellkasában jéggé fagy minden.
A zsák belsejében…
A nedves szöveten keresztül emberi arc vonásai rajzolódtak ki.
Mindenki hátrahőkölt.
— Ez… ez egy fej… — suttogta az egyik halász.
Nem nyúltak hozzá kézzel.
Felhívták a rendőrséget, és egy órán belül a part tele volt egyenruhásokkal.
Kiderült, hogy az áldozat egy férfi volt, aki néhány héttel korábban tűnt el.
A szomszéd faluból származott.
A nyomozás megállapította, hogy különös kegyetlenséggel meggyilkolták és feldarabolták.
A test többi részét később a folyás mentén, különböző helyeken találták meg.
Ez a felfedezés kulcsfontosságúvá vált egy nagy visszhangot keltő ügyben: kiderült, hogy az egyik helyi lakos, akiben már régóta nem bíztak, érintett a bűncselekményben.
Letartóztatták, és a nyomozás két további hasonló eltűnést is feltárt, amelyeket addig nem hoztak összefüggésbe.
A halászok sokáig nem mentek ki a vízre.
Számukra ez a történet örökre megváltoztatta a „fogás” szó jelentését.
