Dima Kalekin története a fájdalomról, kitartásról és diadalról szól.
Hidrocefáliával, vagyis „víz a fejben” született, élete olyan kihívásokkal kezdődött, amiket el sem lehetett képzelni.
Amikor a biológiai szülei először látták, borzasztó döntést hoztak: elhagyták a kórházat nélküle, és soha nem néztek vissza.
Dima első éveit egy fogyatékos gyermekeket segítő árvaházban töltötte.
Négyéves korára még mindig nem tudott járni vagy evőeszközzel enni, és a személyzet kételkedett abban, hogy valaha is normálisan fejlődik.
Annak ellenére, hogy aggódtak, Dima hihetetlen túlélési akaratot mutatott, és mindenkit meglepett azzal, hogy pár szót megtanult, és minden erejével ragaszkodott az élethez a várakozásokkal ellentétben.
2014-ben új veszély fenyegette Dimát, amikor kitört a konfliktus a régióban.
Az árvaház, ahol élt, vitatott területen volt, így a személyzetnek és a gyermekeknek evakuálniuk kellett.
Egy héten át helyről helyre vándoroltak, étel, víz vagy gyógyszerek nélkül.
Végül egy csoport ember közbelépett, és segítette a gyermekeket biztonságba juttatni.
Dimát egy kórházba vitték, ahol egyértelművé vált az útja megerőltető ára.
Az orvosok attól tartottak, hogy már nem fog sokáig élni.
Kétségbeesésükben felkerestek egy helyi papot, és arra kérték, imádkozzon egy olyan családért, amely kész lenne adoptálni Dimát.
Csodálatos módon ezek az imák meghallgattak.
Dimát egy új árvaházba vitték, és nem sokkal később egy Ernest és Ruth Chaves nevű pár érkezett.
Tapasztalt örökbefogadó szülők, akik már hét gyermekkel rendelkeztek, meghatódtak a konfliktus által sújtott gyermekek sorsától.
Amikor találkoztak Dimával, azonnal tudták, hogy ő az, aki a családjuk része lesz.
Zebadiah Chaves névre keresztelték, és Dima élete teljesen megváltozott.
Új otthonában, szeretettel és gondoskodással körülvéve elkezdett fejlődni.
Már néhány nappal az érkezése után Zebadiah meglepte szüleit, amikor először evett kanállal.
A következő évben hihetetlen előrehaladást ért el—megtanult járni, ukránul és angolul beszélni, és elfogadni új családját.
Az új otthonában az orvosok megvizsgálták Zebadiah állapotát, és megdöbbentek a kitartásán.
A hidrocefália kihívásai ellenére az agya nem szenvedett jelentős károsodást, és fejlődési potenciálja ígéretesnek tűnt.
Bár jövőbeli műtétekre volt szükség, Zebadiah minden alkalommal bizonyította, hogy szelleme törhetetlen.
Ma Zebadiah a szeretet, kitartás és a második esélyek erejének élő bizonyítéka.
Boldog, virágzó kisfiúvá nőtt, messze a kezdeti évek szörnyű körülményeitől.
Az ő története mindenkit inspirál, aki hallja—emlékeztető arra, hogy még a legkisebb kedvesség is örökre megváltoztathat egy életet.
